VISSZASÍRTUK ALIGÁT
Sajnos az elmúlt évek koncepcióját felrúgva a Bmylake fesztivált, a zegzugos és romantikus Club Aligából átköltöztették a Balaton Sound és a Strand fesztiválok már jól ismert helyszínére, Zamárdiba.
A kis alapterületnek és a kevés helyszínnek köszönhetően „butik-jellegét” ugyan sikerült megtartania, sokan mégsem örültek a helyszínváltásnak. Balatonaligán hosszú évek után, tényleg olyan életérzést kapott az igényes elektronikus zenére vágyó fiatal, amit már a Soundon vagy másutt nem, ezt pedig kár volt a jól ismert prérire cserélni.
ESŐ MOSTA EL AZ ELSŐ NAP VÉGÉT
A fesztivál bemelegítő napját a progresszív elektronikus zene Stark-jai, az izlandi GusGus zenekar vezették fel, akik már 1995 óta játszanak gleccservíz tisztaságú tech-house témákat, azonban az igazi áttörés csak 2011-ben az Arabian Horse című albumuk hozta meg, azóta viszont minden nagyobb fesztiválon betöltik a headliner szerepet. Az eredeti menetidőt túllépve, legalább két órán keresztül hallhattuk tőlük a legnagyobb slágereket, az Over-t például kétszer is, illetve nagy hatásszünetekkel spékelve egyéb, kevésbé ismert darabokat. Nagyjából a koncert végére az eső is megérkezett, ezért úgy döntöttünk megszáradunk, és másnap újult erővel futunk neki a nagyszínpadnak.
LÓDOBOGÁS KÉT SZÍNPAD KÖZÖTT
A fesztivál a második napon kelt életre igazán, megnyíltak a kisebb színpadok is, és bulizókkal telt meg minden. A programtáblázatban szereplő 4 színpadot, illetve helyszínt beazonosítani azonban nem volt épp egyszerű, elrendezésükben találtunk némi kivetnivalót, persze nem a távolságok, csak az interferencia miatt, hisz a taposni vágyó fesztiválozó nem szereti, mikor a hátsó sorban techno helyett drumandbass vagy breakbeat csiklandozza a dobhártyáját.
A második nap abszolút befutója nálunk az olasz Joseph Capriati lett, aki szerintünk az egész fesztivál legüdítőbb szettjét adta a közönségnek, a monoton csarnoktechno 24 órás ügyeletét leváltva, olyan izgalmas darabokat játszott, mint például Bjarki – I Wanna Go Bang-je, ami úgy tűnik az idei fesztiválszezon alapdarabja lett, többek közt Sven Vath is előszeretettel pörgette a nyáron.
Sven Vath vs. Ritchie Hawtin
Pénteken egymás után lépett színpadra a két techno legenda, ebből kifolyólag a nagyszínpadnál rengeteg ember gyűlt össze, nem is találtunk olyan versenyzőt, aki ne a két mester nevét említette volna aznapi kedvenceként. A meccset viszont egyértelműen Hawtin nyerte, ez már a szett nyitásánál eldőlt, zseniálisan ért hozzá hogyan szabadítson fel óriási energiákat a tömegből. Persze az öreg Sven sem hanyagolható el, például a The Knife - Silent Shout-al belopta magát a szívünkbe, de neki inkább egy egész estét hagynánk, hogy igazán kibontakozhasson.
Ezek után a sörünket kortyolgatva továbbtotyogtunk, és próbáltunk minél több impulzust magunkba szívni, de mikor az ember így 30 év körül, 3 napja korzózik a színpadok között technóra bólogatva, a szervezete egyszercsak energiatakarékos módba kapcsol és nincs az a dj aki kirángatja onnan, szóval a 4. napon inkább elmentünk aludni.
KAJAPIA?
Apropó étel-ital, a fesztivál jellegéből adódóan a gasztronómia nem nyert túl sok teret magának, elég csak annyit mondani, hogy nem állt kilométeres sor egyik büfékocsi előtt sem. Kínálat azért persze akadt, mexikói kaja, kézműves burger, marhával töltött lepény, belga gofri meg amit akarsz. Ami pedig a piát illeti, drága de nem meglepő, átlagos fesztiválárakkal találkoztunk: sör 540-640Ft-ig, bor decije 400Ft-tól, tömény pedig úgy általában 1000Ft-tól indult.
ÓRIÁSTÖRPÉK ÉS GOMBÁK
A látványelemekre a nagyobb fesztiválokon megszokottakhoz képest ugyan kevesebb hangsúlyt fektettek , azért itt is volt színváltós lámpákkal szegélyezett bejárati folyosó, ipari mennyiségű diszkógömb és fényvisszaverő csillag, sőt színes törzsű fák, gomba alakú ülőkék és a Project X-ből ismert keritörpe óriás változatai is díszítették a placcot. A fesztiválozók a hűvösebb időjárás ellenére, egyből belakták a területet, ami pedig kifejezetten barátságossá tette a bulit, hogy a raklap garnitúrák között mindig akadt ülőhely. Toitoi és konténerwc fronton is kielégítő volt a helyzet, teljesen mindegy hol állt az ember, pár lépésre biztosan akadt valamelyik fajta mellékhelyiség, ahol még a sor sem volt túl hosszú. Ha elsősorban a kényelmet és a fesztivál fellépőinek specifikusságát vesszük figyelembe, a BmyLake egész biztos, hogy hosszú távú létjogosultságot nyert magának a magyar fesztiválszcénában.
Videóriportjainkat itt:
És itt találjátok:
http://74nullanulla.hu/videok/2015/08/20/bevettuk-a-b-my-lake-et.html