Mikor kezdődött a lovak iránti rajongásod?
Horváth Dorina: 7-8 éves koromban kezdődött a lovaglás iránti szerelmem, hiszen már ekkor azért kellett járni folyton a vásárba, hogy lovagolhassak néhány percet. Komolyabban is elkezdett érdekelni ez a sport, így előbb a Meistro Lovas Klubba jártam lovagolni, majd egy újabb szintre lépve beiratkoztam a Korona Poni Klubhoz a Gyertyános Völgybe.
Voltak már korábban is versenyeid?
D: Persze, nem is egy. Amikor átkerültem a Koronába felkerestük Herczegfalvi Tibort, a kétszeres olimpikon lovas szakedzőt, aki a szárnyai alá vett és foglalkozni kezdett velem. Sok versenyen vettem részt a Poni klubban majd pedig Ausztriában military versenyeken indultam, itt már nemzetközi szinten.
Hogy jött képbe, hogy elindulsz a Nemzeti Vágtán?
D: Arató Barna kérdezte meg tőlem, hogy lenne-e kedvem elindulni a Vágtán az ő lovával, Káder Tokival. Erre nem tudtam nemet mondani, úgy voltam vele, miért is ne? Ezt is ki kell próbálni, így hát nyeregbe pattantam.
A Kaposvári Vágtára úgy érkeztünk, hogy mindaddig csupán egy alkalommal ültem a ló hátán, nem is gondoltam rá, hogy mi megnyerhetjük a tornát, így volt nagy meglepetés a futam végén, mikor elsőként értünk a célba, és kijutottunk a budapesti döntőbe.
Méghozzá a Nemzeti Vágta döntőjébe, amelyet évről évre a Hősök terén rendeznek meg, és több ezren követik figyelemmel az ország minden pontjáról. Nem izgultál?
D: Dehogyisnem! Nagyon izgultam és féltem Budapesten, hiszen sokan felbuktak, elestek és megsérültek a futamok során, így én is nagyon féltettem a lovat, nehogy valami baja legyen. Odafenn már mindenki a győzelemre fókuszált, csak az lebegett a szemek előtt, így nem lehetett félni, le kellett győzni és elfelejteni a félelmeimet. Ráadásul tetézte az izgalmakat, hogy Pestre már Vandussal érkeztünk, aki szintén Arató Barna lova ráadásul fél szemére vak is. Káder Toki sajnos lesérült korábban, így vele nem tudtam elindulni, ezért váltani kellett.
Milyenek voltak a futamok?
D: Az első futamom remek volt, egyből az elején nagyon el tudtunk jönni a többiektől, így végig vezetve, könnyedén hoztuk az előfutamot és a középdöntőbe jutottunk. Itt már azért erősebb volt a mezőny, hiszen az előfutamok első és második helyezettei mérték össze tudásukat egymással, így nem volt könnyű dolgom. A rajtot követően itt másodikként fordultunk az első kanyar ívére, és meg is tudtam előzni Csetény lovasát, majd két-három lóhosszal a futamot is megnyertük! Azonban állítólagos szabálytalanságom (szabálytalan és balesetveszélyes lekeresztezés - a szerk.) miatt kizártak és elvették az első helyemet így nem indulhattam a döntő futamon a legjobb öt lovas között. Sokak szerint ok nélkül vették el tőlem a győzelmemet és erről nagyon hosszan is lehetne beszélgetni, vitatkozni, de én úgy gondolom, ennek sose érnénk a végére így hát nem érdemes belekezdeni.
Ez egy nagyon nagy csalódás volt számomra, mert az egyik legesélyesebb lóval versenyezhettem, viszont úgy tűnik ez valakinek nem tetszett.
Most, néhány nappal a vágta után milyen érzések kavarognak benned?
D: Vegyesek az érzéseim, hiszen egyrészről nagyon jó volt ott lenni Budapesten a legjobb lovasok között, viszont másrészről nem nagyon lehet azzal vigasztalni, hogy örülj, hogy ott lehettél. Nyilván nagy dolog az, hogy ott lehettem, de mégis egy olyan lóval, amivel én mentem, győzni mennek, viszont ezt nekem nem hagyták. Csalódott vagyok, de el kell fogadni, ez van, elmúlott, túl leszünk ezen is.
Tervek a jövőre nézve?
D: Jövőre csak azért is megmutatjuk, hogy a fiataloknak is ott a helye a nagyok között! Lehet, hogy új lóval, lehet a Vandussal újra, de nekivágunk a versenynek, és még megfontoltabban megyünk neki a futamoknak, mégpedig úgy, hogy nehogy legyen benne bármiféle kivetnivaló, és egyenes utunk legyen a döntőig!
Érdekesség egyébként, hogy a középfutamot Dorina 75.9 másodperces idővel nyerte, (amelytől később ugye megfosztották), míg a döntőben a győztes és a Nemzeti Vágta idei bajnoka Baja, 76.9 másodperces időt futott…