Miként találtatok egymásra, hogy jött létre a My Dirty House?
Balázs: Ez az Ádám kedvenc története, úgyhogy szerintem kezdd a Zalaegerszegi autókázással.
Ádám: Attól picit azért visszább vezetném a történetet, hiszen 2007 decemberében volt a Bombardier Pubban egy DJ verseny, melynek a végkimenetele az lett, hogy a Balázzsal holtversenyben lettünk elsők.
B: Ami természetesen bunda volt.
Á: Igen, természetesen.
Kinek az előnyére?
B: Szerinted? Nem ám, csak hülyülünk…
Á: Szal, szimpatikusak voltunk egymásnak, és zeneileg is közel álltunk egymáshoz. Szóval csináltunk néhány közös bulit, volt pár közös fellépés és aztán odakerültem Balatonmáriára kisegítőmunkásnak a Black Magicbe, és akkor egyszer a buli után hazafele menet egy kis Twingóban megszületett a My Dirty House. Kitaláltuk a nevet, amely a mocskos fantáziánkra és a zenei irányzatunkra utal, utána pedig jött a P21-es korszak és onnan meg már mindenki ismeri a sztorit.
Fura, hogy így alakult. A DJ verseny után kialakulhatott volna akár rivalizálás is köztetek.
B: Inkább az a furcsa, hogy még mindig együtt zenélünk. Nagyon különböző személyiségek vagyunk, de ahhoz képest toleráljuk egymást. Ráadásul zeneileg is nagyon különbözünk, de lehet, hogy pont ezért működik ilyen jól ez kettőnk közt. Eddig mindent meg tudtunk beszélni, és ennél még sokkal több év vár ránk, ha minden úgy alakul, ahogy annak kell.
Mivel telik számotokra egy bulit megelőző nap?
B: Általában zeneválogatással, kivéve ha program van. Pontosabban olyan programra gondolok, mint a MDH buli, amit havi egyszer csinálunk a saját védjegyünk alatt. Ezek különböznek a sima buliktól és az átlag péntekektől, hiszen zeneileg és az est felépítésében is mások. Sokkal komolyabbak, a zenék kicsit clubbosabbak, deepesebbek, EDMesebbek, ezért ezeket a bulikat nagyjából össze kell azért raknunk zeneileg is előre. Természetesen mindketten rögtönzünk, de van egy köteg zene, amiről tudjuk, hogy most kell, vagy nem kell. Ezek a clubslágerek, de itt jegyezném meg, hogy nem a Kis Grófora gondolok, hanem olyanokra, amikkel fel lehet dobni a bulikat. Ja és persze a májamat próbáljuk felkészíteni a megfelelő mennyiségű vodka befogadására…
Á: Előtte elég sok tej ivására van azért szükség, hogy az megfelelő mértékben méregtelenítse a szervezetünket annak érdekében, hogy annyira ne legyen gáz a másnap.
B: De nem vagyunk alkoholisták!
Á: Nem bizony, mivel az alkoholisták elvonóra járnak, mi pedig szórakozni.
Milyen a másnap, mennyire görbültök el?
B: Ez főképp a bulitól függ, hiszen volt már, hogy karaokéztunk is reggel, igaz ez csak egyszer fordult elő és szerintem én életemben nem énekeltem annak előtte sose mikrofonba, sőt az Ádámot sem hallottam szerintem. Azóta meg főleg nem. Előfordul az, hogy elkészülünk, de nagyon ritka az, hogy mindketten ilyen szinten jól érezzük magunkat. Általában felváltva szoktunk durván iszogatni, így azt mondom, hogy mindketten talán egy évben egyszer-kétszer nézünk igazán a pohár aljára.
Á: Ki zenélt akkor, amikor annyira elkészültünk, hogy karaokéztunk, ha mi nem?
B: Nem tudom… Azt mondták, hogy jó buli volt, úgyhogy nem is érdekes.
Sokan azt hiszik, hogy ez a DJ dolog nagyon egyszerű, bárki meg tudja csinálni, mert csak pár órát kell a DJ pult mögött bohóckodni a buliban, aztán pá'. Mit üzennétek azoknak, akik így gondolkodnak?
Á és B egyszerre: Próbálják ki!
B: Valóban sokan úgy gondolják, hogy nagyon egyszerű DJ-nek lenni, mert talál egy jó helyet és akkor ott majd folyamatosan teltház lesz, mennek a bulik, jönnek a csajok, meg tedd fel a kezed - huhú! Az igazság az, hogy nem így van ez. Mondhatjuk, hogy mi is részben a My Dirty Houseból élünk, meg hát benne is, hiszen sok dolog van vele. Magunkat menedzseljük és marketinglejük, akár a facebookról van szó, akár a plakátokról, fellépésszervezésről, mindent mi csinálunk. Igaz van egy kis csapatunk a facebookon, akik a bulikból lettek barátaink, ők például segítenek a reklámozásban is szerencsére. Tehát nagyon összetett dolog ez, nem olyan egyszerű, hiszen engem például még a barátnőm is öltöztet…
Á: Neki bezzeg van stylistja…
B: Jó ez a hülyeség része, de ez akkor sem egyszerű dolog, nem úgy van az, hogy egyet gondolok és aztán híres DJ leszek. Persze van, akinek összejön, hiszen sokat számít az is, hogy kik állnak mögötted. Nem akarok neveket mondani, de vannak komoly brandek mint például a Való Világ is, akiknek igen komoly reklámerejük van. Ezek a média-közeli emberek a sok-sok reklámnak köszönhetően már pár hónap után előrébb tartanak, mint mi ez alatt az öt év alatt…
Á: Igazából, amit látnak a buliban az maga egy showmenség, ami valamilyen szinten elengedhetetlen ebben a szakmában.
Mindegy, hogy mainstream vagy underground DJ vagy, hiszen ha beállsz a pultba, akkor nem egy nehézgépkezelőt akarnak látni a bulizók, hanem egy embert, aki jól érzi magát a pultban, aki mosolyog az emberekre és húzza a buli hangulatát.
A másik része az, hogy felépíteni egy estét zeneileg, hogy annak legyen egy szép íve, mint egy irodalmi műnek, bevezetés, tárgyalás, befejezés, az nem egyszerű. Ezért idegesítő az is mikor 11 órakor odalépnek hozzád: „veressél már tesó”, hajnali 3-kor meg: „rakjál már be valami lassú összebújosat”. Nem, ez nem így van, egy jó lemezlovas megfelelően felépíti az estét. Persze van olyan, mikor egy zene nem jön be, viszont akkor meg fontos, hogy tudj váltani, tudni kell mi az a biztonsági tartalék, amihez bármikor lehet nyúlni és így kezelni a helyzetet. Mióta van a dohányzás tilalom ugye, azóta nehezebb a helyzetünk, hiszen ha jön egy középszerű szám, amit annyira nem ismernek, akkor mondják azt sokan, hogy na, menjünk ki cigizni, és pillanatok alatt leürül a tánctér. Akkor van megint a kapkodás, hogy visszatereld őket a parkettre.
B: Ez azért is nehéz, hiszen nehezen veszik manapság az újdonságokat. Mi is azt valljuk, amit az idősebb lemezlovasok manapság, hogy a diszkós arra való, hogy bemutassa az új vagy kevésbé ismert zenéket, ezzel mintegy tanítva a bulizókat. A rádiót meg a telefonodat arra használhatod bármikor, hogy a kedvenc zenéidet hallgasd, ahol csak akarod, de nekünk nem ez a dolgunk. Ezért is szoktuk elküldeni a bulibárósókat, mert vannak nálunk is tiltó listás zenék és zenekarok, és inkább szeretnénk új zenéket bemutatni.
Mekkora a különbség a balatonmáriai és kaposvári bulijaitok között?
B: Azt látom fő különbségnek, hogy itt ismerjük a közönségünket. Itt van egy alap mag, akikről tudjuk, mikor van a névnapja, a szülinapja, mikor milyen kedve van, csajt vagy pasit keres épp és még sorolhatnám. Ez egy nagy csapattá kovácsolódott össze, mondhatni egy nagy családdá formálódott az évek során. Márián is vannak olyan arcok, akik régi motorosok, és gyakran ott vannak a bulijainkon, de azért ott nagyon vegyes a közönség, hiszen egy országosan elismert helyről van szó. Ott van budapesti, debreceni, székesfehérvári, tényleg minden. Ennek van előnye és hátránya. Előnye, hogy bátrabban lehet nekik új zenéket játszani, sokkal kevésbé kell hozzányúlni a clubslágerekhez. Ott lehet clubzenét játszani, akár deep-et, akár club house-t, amit nem ismernek, mert veszik. A hátránya viszont, hogy nehezebb kiszolgálni őket, mert ott is vannak persze zenekérések, meg értetlen fejek természetesen. Balatonon inkább nyaral az ember és úgy van vele, hogy akkor mindenkinek őt kell kiszolgálni, ami nem feltelenül baj, csak azt vettem észre, hogy elfelejtettünk viselkedni a szórakozóhelyeken.
Á:
A disco a Balaton parton nem úgy működik, hogy megvettem a jegyet és akkor odamehetek és kérek számot a DJ-től, mert ez benne van az árban. Hát nincs.
Itt Kaposváron kicsit jobban tolerálják a visszautasítást, kevesebb is a számkérés, mert lehet, hogy már megszokták, hogy nem teljesítjük a kéréseiket. Próbáljuk az újat, a frisset, nem az állandó kommerszet.
Manapság extrém ütemben változik a partykultúra, panaszkodnak is a szórakozóhelyek rendesen, hogy az emberek manapság inkább csak kocsmázni járnak vagy házibulikba, a clubbok parkoló pályára kerültek. Lehet ennek az is az oka, hogy a fesztiválokon kibulizzák magukat a fiatalok?
Á: Ez valós helyzet amit elmondtál, és az emberek már nem azért jönnek bulizni, hogy jó zenéket hallgassanak és arra jól érezzék magukat, tisztelet a kivételnek. Sajnos már az a trend, hogy isznak, elvannak a társaságban, tökmindegy nekik, hogy mi szól, mert a nyári fesztiválokon már meghallgatták a kedvenceiket. Az a baj, hogy ezeket a fesztiválokat hasonlítják a klubokban lévő bulikhoz, ami lássuk be lehetetlen, hiszen nem akkora pénzzel és reklámmal dolgoznak a mai klubok, hogy versenybe tudjanak szállni egy-egy fesztivállal, maximum talán a budapesti klubok közül néhány. Az a baj, hogy a fesztiválon szerzett élményeket már a klubokhoz mérik, ami túl nagy elvárás.
B: Manapság sajnos itthon egyre inkább visszaszorult az, ami régen nagyon ment. A techno és a tech house voltak porondon, és ezek helyett most bejött a mulatós, valamint az élőzenekaros bulik. Amit régen bálnak hívtunk az manapság egyre inkább megy arra felé, hogy diszkóba is befér, mert egyre több helyen tartanak ilyen bulikat. Lehet itt gondolni a Kis Grófóra vagy a Jolyra, Bódi Csabira és társaira, akik most tök jól megélnek belőle, mert van rá kereslet, van rá közönség. Nem a mi feladatunk senki fölött pálcát törni, csak annyit tudnunk ebből leszűrni, hogy így nekünk még nehezebb, mert mi nem fogunk ebbe az irányba tendálni. Majd a közönségen múlik, mit akar, mert mi nevelni próbáljuk őket továbbra is, mégpedig abba az irányba, ami szerintem előrevisz.
Á: Én azért törnék egy kis pálcát, mert ugye volt ez a 90’-es években is, hiszen létezett akkor is MC Hawer és a Tekknő, Lagzi Lajcsi és társaik, tehát voltak élőzenekaros bulik, de a megfelelő koncerthelyszíneken, nem pedig klubokban. Én haragszom azokra a klubokra, amelyek már előtérbe helyezték a pénzkeresést olyan szinten, hogy létszám produkálás érdekében mulatós fellépőket hívnak a helyszíneikre, hogy megteljen a klub és tele legyenek pénzzel. Ez olyan, mintha a Gundel-étterem bevezetné a sajtburgert, mert nem megy be ember a kaviárra. Ezért kirakják, hogy mostantól 500 forint a sajtburger náluk és így persze tele lesznek, mint az állat, viszont ez rendkívül árt a kultúrának és a helyszín nevének. Hibásak azok a klubok is, akik megengedték, hogy ezek a mulatós zenészek beszivárogjanak a helyekre. Vannak olyan helyek is, amik multikulturális szórakozóhelyek, akik jól fel tudták azt építeni tematikusan, hogy egyik héten disco, másik héten Kasza Tibi, aztán Punanny, majd megint disco. Rájuk ez nem vonatkozik, hiszen multikulti szórakozóhelyek, a nevükben van, hogy mindennel tudnak készülni a közönségnek, és ez így komplex, ez így jó.
Mi a helyzet a rajongóitokkal? Sikoltozva futkosnak utánatok az utcán a csajok?
B: Arra vagy kíváncsi hányan terhesek tőlünk vagy mi?
Akár…
B: Hát én még semmilyen kapcsolatot nem alakítottam ki a páromon kívül több mint 9 éve, viszont az Ádámnak vannak cifra történetei. Tudod, a raktáros sztori…
Á: A mai világban olyan könnyűvérűek a lányok hogy hmm…
B: És az Ádám ezt nem használja ki…
Á: Nem, én becsületes vagyok, csak a Tinderen nyomom ezerrel. Odajönnek a csajok, számot kérnek, mosolyognak,te visszamosolyogsz, mert nem akarsz ilyen savanyú pofával visszanézni, hogy „jóvan szia” aztán így lehet, hogy kicsit többet gondolnak a dolog mögé és ez elindíthat cifra folyamatokat, de ezeket nem akarom részletezni nagyon.
Annyiszor volt már róla szó, úgyhogy szerintem tudom rá a választ, de azért megkérdezem. Amikor a pultban álltok mi a legidegesítőbb dolog? A zenekérés?
B: Nem az van az első helyen, bármilyen meglepő. Az a legrosszabb, mikor ordít a kontroll a fülembe és odajön a vendég mellém és beleordít a másikba. Hála isten nekem jó a hallásom, tehát simán megértem a normál hangerős beszélgetéseket is a buliban, de valamiért ott mindenki ordít, és ettől fáj a fülem másnap állandóan. Inkább írnák le papírra…
Á: Én azt nem bírom elviselni, ha odajönnek mellém és belecsimpaszkodnak a nyakamba és húznak le magukhoz, és annyira közel rángatnak az arcukhoz, hogy már azt is érzem a szájukból, hogy előtte mit ittak… Ezek rendkívül frusztrálók. A másik meg az, ha bejönnek mögéd a DJ pultba, te meg próbálsz koncentrálni a munkádra, de nem tudsz, mert folyamatosan ott ugrálnak, böködnek meg minden, amit el tudsz képzelni. Ez a baj a Chrome DJ pultjával is, hogy vannak mögötted is. Onnan fentről folyamatosan böködnek, rugdosnak, ez kell, az kell. Fú, falra tudnék mászni attól!
B: Ebben ismét ellentmondok az Ádámnak, mert pont hogy szeretem azt a DJ pultot, mert ott mögöttem is, meg fent is olyan csajok szoktak táncolni, hogy huhh. Bármerre nézek olyan formás hátsókat látok, ami nekem a mindenem, hogy el se szoktam hinni. Ezért én maximálisan örülök neki, hogy ez így van kialakítva.
Lámpaláz már gondolom nem szokott lenni ennyi év után.
B: Nekem pedig szokott, bármennyire nem hiszed el. Még a mai napig nem tudtam levetkőzni. Ha mondjuk van egy sima péntek, akkor nem vészes, viszont például ha egy Black Magices buliban van egy külföldi fellépő, akivel mindig is szerettem volna egy éjszakán zenélni, akkor teljesen rám tör. Akkor bennem van, hogy lehet, hogy egyetlenegy tracket se hall tőlem, de lehet, hogy egyet igen csak félig, akkor azért végigpörög bennem, hogy igen, amikor megjön akkor meg kell mutatnom!
És mi erre az orvosság? Hogy küzdöd le a lámpalázat?
Á: Vodkával
B: Sajnos sehogy, mert én nem tudok annyi vodkát inni.
Legemlékezetesebb fellépésetek?
Á: Nekem az egyik legkedvesebb emlékem az egyik Coronita Commandós buli még a Parkból, akkor is én zártam a bulit szokás szerint. Mikor beálltam, már jó volt a hangulat, aztán én is végig ugráltam az egészet. Hihetetlen atmoszféra volt, full teltházas buli, mindenki jól érezte magát, egyetlen slágert nem kellett játszani, sőt nem hogy nem kellett, de ki is hajítottak volna, ha azt játszom.
B: Nekem a kedvencem akkor volt, mikor életemben először zenéltem a Black Magicben. Véletlen volt, mert ugye én pohárleszedőként kezdtem ott dolgozni anno, ami nem titok. Nyitó buli volt pénteken, külföldi fellépővel, de reggel 7-kor még mindig olyan sokan voltak, hogy nem lehetett bezárni, viszont az utolsó fellépőnek meg mennie kellett, és az egész Magicben nem volt egyetlen lemezlovas sem. Kivéve engem. Rólam tudta az akkori tulaj, hogy én is zenélgetek, így beküldött a pultba.
Voltak vagy 100-150-en, amikor nekiláttam, és 10 órakor, amikor szóltak, hogy vége, le kell húzni a zenét, még mindig mindenki ott volt. Amint lehúztam a zenét, mindenki tapsolni kezdett és füttyögni, és ez hatalmas érzés volt.
Á: Hát igen, a buli végén, amikor megtapsolnak az óriási motiváció. Olyan emberek, akiket életünkbe nem láttunk, tapsolni, füttyögni kezdenek, és jönnek oda, hogy srácok, ez baromi jó volt, az hatalmas érzés…
B: Ha már egy ember odajön a végén, hogy szép volt fiúk, már akkor azt mondjuk, hogy igen, ezért érdemes ezt csinálni. Meg a sok-sok karszalag, amit összegyűjtenek és mind MDH bulis, meg a tetoválások, amiket magukra varratnak. A bőrükre a mi logónkat! Frenetikus.
És mi van még azon a bizonyos a bakancslistán?
B: Természetesen az, hogy mi is elmennénk a világ összes helyszínére, legyen az a Tomorrowland, Ibiza, vagy Amerika, sőt én játszanék szívesen az űrállomáson is.
Á: Jó, ezek mind irreális célkitűzések, viszont vannak reális álmaink is. Nekem például az, hogy egy igazi trance bulin zenélhessek több ezer ember előtt, és ha még Armin Van Buuren is ott lenne, akkor az csak hab lenne a tortán.
Most már egy új generáció van jelen a bulikban és az éjszakai életben, akik nem mindig tudnak viselkedni. Mit tanácsoltok nekik?
Á: Inkább igyanak, és ne drogozzanak! (az ital is drog! /a szerk.) Persze azt is csak mértékkel. Viccet félretéve, egyébként tényleg rengeteget változott a fiatalság ahhoz képest amilyenek mi voltunk fiatalon. Kicsit hiányzik az egymás iránti kölcsönös tisztelet. Mondhatok is egy példát, ami rendszeres -egy buliban van, hogy véletlenül nekimegyünk a másiknak, vagy rálépünk a lábára, mert persze sokan vannak meg minden, de akkor nem úgy kell kezelni a helyzetet, hogy „ mi van - mi van, gyere ki, gyere, játsszuk le”. Régen úgy rendeztük eme véletleneket, hogy bocs, véletlen volt, oké semmi baj gyere igyunk egy sört…
B: Igen én is azt mondom, hogy toleránsabbnak kellene lenni. Nem azért kellene eljárni a buliba, hogy beálljak a pult elé és méregessem az embereket, neked miért ilyen cipőd van, meg hogy a barátom volt barátjának, a barátnőjének, a barátja miért van azzal a csajjal, akivel én 98’-ban két órán keresztül jártam? Most menjünk, verjük meg. Nem, ez nem pálya. Toleránsabbak kellene lennie mindenkinek, és normálisan viselkedni, mert erről szól az egész.
És mik a terveitek a jövőben? Mit várhatunk töletek?
B: Ádám
Még egy Ádámot?
B: Azt nem, de reméljük, most már megtalálja álmai párját.
Á: Igen ez is tervben van, meg hogy összegyűjtsem a Lego kollekciót a Shell kúton.
B: Ja, már kiadta nekem feladatba. Elmondta, hogy töltőállomást meg piros autót ne hozzak.
Á: Igen, mert az már van. Komolyra fordítva a szót, a produceri munkálatokat szeretnénk kicsit előtérbe helyezni. Én járok két és fél éve szolfézsre, és tanulok kicsit zongorázni, ezzel is elősegítve a producerkedést, és ezzel is szeretnénk kiterjeszteni a brandünket.
B: Én pedig továbbra is szeretném megtartani a Black Magicet, mint nyári rezidenciát, mert nekem az a szívem csücske, és persze Kaposváron is szeretnénk minél több buliban fellépni, hiszen ahogy te is mondtad, itt van a legtöbb rajongónk. Ezen kívül én szeretnék egy országjáró partysorozathoz csatlakozni, akár az egész országot körbejárni velük. Meg akarunk ismerni új embereket, új klubokat és szeretnénk ott is játszani azt a zenét, amit mi szeretünk. Szerintem menne ez ott is, de ez még a jövő zenéje.