A tapétá mestere
- 2010 májusában nagy elhatározásra jutottunk: ki kell tapétáztatni a nappalinkat. Nagy nehezen sikerült is összegyűjteni rá a pénzt, így hívtam is az egyik haverom által ajánlott festőt. Jött is Laci bácsi, aki szinte kérdés nélkül „nagy iramban” elkezdett tapétázni. (Egy szobát két napig rakott…) Mivel már az első ragasztásnál láttam, hogy a hullámos minta pont az ellenkező irányban megy, ezért szóvá is tettem felismerésemet minek hála rögtön az első darabot újra kellett rögzíteni. Utána ezzel már nem is volt gond. Minden mással azonban igen.
Kb. minden egyes ragasztás után elszívott egy cigit vagy bedobott egy sört. Aztán délben elment haza ebédelni majd jó három! óra múlva visszatért, mondván ő cukros és pihennie kell.
A lassúsághoz ráadásul tróger munka társult. Olyan igénytelenül, ügyetlenül vágta, ragasztgatta a tapétát, hogy a 73 éves nagypapám szebben csinálta volna remegő kezeivel. Rossz volt ránézni a szobára! Ekkor már elgurult a gyógyszer és a férjemmel két megoldási javaslattal álltunk elő. 1.: Folytassa a tapétázást, de igényes, pontos, precíz munkavégzést várunk el! Erre az volt a válasz, hogy ő így tud tapétázni, 30 éve így csinálja, eddig senkinek nem volt baja vele, biztos csak nekünk nagyon az elvárásaink stb... Maradt a 2. lehetőség, miszerint abbahagyja a tapétázást - de most rögtön - mert ha tovább vagdossa és ragasztgatja, össze-vissza, azzal mindnyájan csak rosszul járhatunk. Viszont amit eddig glettelt, azzal elégedettek vagyunk, azt folytassa, ahogy eddig. Na, ezen annyira megsértődött, hogy nagy dúlva-fúlva, csapkodva összepakolt, hogy számoljunk el, ő nem dolgozik itt tovább, ha nekünk semmi sem jó, és nincs türelmünk kivárni, hogy az ő munkája szép legyen. Azóta sikerült egy komoly szakit keresnünk, aki korrekt áron, szuper munkát végzett.
A csempék királya
Az első dolga az volt mikor belépett az ajtónkon, hogy adjunk neki egy csésze kávét, meg mellé valami szíverősítőt. Mondtam neki, hogy ez nem így működik, hiszen az alkohol csak a munka rovására megy. Ám addig győzködött a mester, hogy végül kapott két pohár vörösbort.
Fél óra csevegés után végre nekilátott a munkálatoknak. Elég gyorsan haladt a történet egészen kora délutánig, amikor mentem a gyerekekért a suliba. A férjem pont dolgozott még, így negyed órára egyedül maradt otthon a burkoló barátunk. Mit gondoltok mi történt? A megmaradt bort egészében lehúzta. Nem is kellett aznap már nagyon tevékenykednie, hiszen kb. minden második szava a b**d meg volt. A lakásunk úgy nézett ki, mint egy atomrobbanás utáni tájkép. Gábor összesen öt napig tartózkodott nálunk, ezalatt elfogyott 6 üveg bor – amit saját maga hozott! – eltörött három csempe (igen, az újból) és kétszer esett le a létráról. Ezek után szinte felüdülés volt a kész fürdőre tekinteni. Ránézésre nagyon precíznek tűnt a felújítás. Gyönyörű volt a csempe valamint a fuga is nagyon harmonizált a színekkel szóval minden klaffolt. Egy hétig. Ezt követően ugyanis egyik éjszaka iszonyat hangos ropogásra riadtunk. Hirtelen azt hittük összedőlt az egyik fal. Nem sokat tévedtünk, hiszen a vadiúj csempéink, úgy ahogy vannak a jobb oldali falról egyszerűen leomlottak! Komolyan mondom sírva fakadtam. Másnap a férjem iszonyatos nagy balhét csinált, aminek következtében kénytelenek voltak kijavítani a hibákat. Ha jól tudom a kft azóta megszűnt. Szerencsére...
A legjobb redőnyös
Úgy ahogy kell, szépen lemérte az ablakkereteket majd kedden hozta is a redőnyöket. Sajnos azonban nem a megfelelő méretet szerezte be, ezért egy hetet csúszott az ügy. Nem para, gondoltuk, előfordul az ilyen. Ám amikor újból visszatért, egy olyan redőnyt hozott, ami szerintem valamelyik 80-as években épített ház ablakain lehettek.
Állítása szerint azok zsír újak voltak, bár az időjárás okozta lyukakra nem volt magyarázata. A férjem – tekintettel a barátságukra – még adott neki egy utolsó lehetőséget a megfelelő termék kiszállítására és felhelyezésére, így plusz egy hét várakozást követően Péter újból a kapunk előtt állt. Megpillantva az utánfutó tartalmát nyugodtan konstatáltam, hogy legalább a termék új. Sőt! Most már a méret is megfelelőnek bizonyult! Egy baj volt csupán. Péter képtelen volt normálisan felhelyezni a falra. Végül a férjem segítségével elértük célunkat és működő redőnyhöz jutottunk. Erre csupán 2 hetet kellett várnunk…