Mondhatnánk, a friss tavaszi levegő késztetett bennünket a belvárosból való kirucanásra, de az igazság az hogy már régóta készültünk a Kassai Lajos világhírű lovasíjászról elnevezett kaposmérői fogadó látogatására. Ez a kissé borongós, fáradt keddi nap adta magát, hogy felfrissítsük magunkat a cirka 5 kilométeres túrával, amit - vigyázat spoiler! - egyáltalán nem bántunk meg.
A saját parkolóval rendelkező étterem az igényes vendéglátókra jellemző rendezett környezettel várja a betérőket, kialakítása és berendezése jó példája az ízléses fogadós stílusnak.
Változatos heti menükínálatukon keverednek a hagyományos és a modern konyha elemei, a napi ajánlat mellett találunk egy "Fitt" és egy "Csárda" állandó menüt is.
A húslevesek véleményezésénél mindig vissza kell fognom magam, hogy ne ahhoz a bizonyos nagymamaféle vasárnapi húsleveshez hasonlítsam az áldozatot, de az itt tálalt pulykahúsleves esetében még ez sem jelenthetett volna hátrányt. Már ránézésre - színre és tartalomra egyaránt - egy igazi házias húsleves mosolygott vissza ránk aranylóan a levesestálból, és az első pozitív benyomás nem tört meg a kóstolás után sem. Jómagam nem rajongok a pulykahúsért, de hamar eloszlatta fanyalgásomat a puhára főtt hús a répákkal egyetemben, és bár nem úszkáltak zsírkarikák a felszínen, az ízek bizonyították, hogy minden belekerült ebbe a levesbe aminek bele kellett.
Csárda menüvel folytattam az ebédet, ami rántott szeletet, fokhagymás sertés sültet, steak burgonyát és rizst jelentett ezen a napon. A rántott szelet a másik, amit szintén a mamafőztjéhez' szoktam hasonlítani, így itt is fennállt a veszély hogy zátonyra fut a hajó, de ez a fogás is hamar a békés vizek felé kezdett lavírozni, ahogy feltűnt a nagy, sőt hatalmas adag. Nem gondoltam, hogy még meg tud lepni valaki rántott szelettel, de itt pályafutásom legporhanyósabb húsába sikerült belefutnom, az egészen laza bundával együtt ez igazi telitalálat! A fokhagymás sertés sült sem okozott csalódást, szerencsére a névadó, klasszikus ízesítés nem tolta át a fogást a randigyilkos kategóriába, ha tudjátok mire gondolok...
Szandinak jutott a csajos menü, vagyis roston sült jércemell csíkok, joghurtus kevert salátával, amiben elmondása szerint megfelelő arányban keverték a friss és ropogós salátát, retket, uborkát, paradicsomot, ezt pedig egy - talán túlontúl - natúr joghurtos szósszal öntöttek nyakon és omlós, visszafogottan fűszerezett jércecsíkokkal tálaltak.
Bandi a basic napi ajánlatot szemelte ki, paprikás burgonya sült virslivel, káposztasalátával. Videós anyagai alapján nem gondolnátok hogy perceket el bír tölteni csendesen, de ezúttal percekig kizárólag az evéssel volt elfoglalva, miután a harmadik szelet kenyérrel fényesre vikszolta a tányért, csak ennyit mondott: - hát ez kva jó volt, bár lehetett volna benne több virsli. Köszönjük Bandi!
Tudom arra vártok, hogy végre jól lesavazzuk valamelyik éttermet, de erre most semmi okunk nincs, a hangulat, a kiszolgálás és az ételek is remekek voltak, csak annyit tudunk mondani hogy biztosan visszatérünk még, és nem menüzni! Nektek ugyanezt ajánljuk, nem bánjátok meg!
További étel-ital tesztjeinket ITT találjátok!