Több forrásból is kaptunk indíttatást, hogy a menü tesztelős sorozatunkban ezidáig méltatlanul hanyagolt Turul Étterembe is látogassunk el, így ismét elsodort minket az élet a belvárosból és elzarándokoltunk a Kisfaludy utcában lévő helyre, hogy egy újabb pipát húzhassunk az amúgy sem rövid listánkra.
Ha a megfigyelésem helyes, a napi három választható opció közül az egyik a hagyományos konyhát követi, aztán van a kínálatban egy könnyebb és egy férfiasabb fogás is, így mindenki kiválaszthatja a villájára valót.
Se Bandi, se én nem vagyunk levesesek, így mindig nagy áldozatot követel az elfogyasztása, de ez a brokkoli krémleves már a megjelenésével megnyert minket a rácsurgatott tejföllel, rukolával és az enyhén pirított kenyérkockákkal, és az ízekkel is remek kapcsolatba kerültünk az első kanál után, ami az utolsóig kitartott.
Bandi az egyik legnagyobb magyar közhely-eledel mellett döntött, töltött csirkecomb petrezselymes rizzsel, pecsenyelével. A töltelékben egyébként az a jó, hogy nemcsak ízesebb lesz tőle a hús, hanem porhanyósabb is, amihez ha ropogósra sült bőr társul, nem sok vetélytársa van egy ebédnél. Ez a dobverő pont a leírtak szerint készült, a rizs nagyszemű, enyhén sós, nincs összeragadva, a pecsenyelé pedig különösen ízletessé teszi, így ez a fogás megkapta az ötös osztályzatot.
Naivitás, de engem ennyi idő után is meg tudnak téveszteni a jól irányzott jelzők, jelen esetben a "kemencés" karaj, rögtön bevillant egy előző századbeli kemencében sülő, illatozó egész karaj... A valóság persze egészen más, ismerem ezt a terméket többek között a Kométa kínálatából és nincs is vele semmi bajom, csak nem értem miért hívják kemencésnek és egy szendvicsben jobban el tudom képzelni. Az íze ezek után nem okozott különösebb meglepetést, el is fogyasztottam csont nélkül, a köretből maradt csupán némi a tányéron mutatóba.
Ebédünk a desszertnél érte el csúcspontját, a jól megszokott palacsintát itt ugyanis óriás méretben készítik, na és Ez valóban óriási, ellentétben előző heti tesztünk versenyzőjével. A tálalás módja igazán látványos, egyik oldalon a gyümölcsmártás, a másikon vanília szósz keretezi a többször hajtott palát, felül pedig tejszínhab, némi alma és porcukor koronázza. A bőven adagolt almás-fahéjas tölteléket hál' istennek nem cukrozták agyon, így a természetes ízek érvényesülnek, a kissé fanyar gyümölcsök pedig különösen jól esnek a melegben, ez a palacsinta nem csak a szemnek, a szájnak is igazi élmény.
Gyors és kedves kiszolgálás, korrekt ételek és árak, azt gondoljuk nem csalódtok ha kipróbáljátok náluk a csumit!