Szeretitek a kiskocsmák hangulatát? Szeretnétek tudni milyen történeteket rejtenek a törzsvendégek által kikoptatott székek? Hogy miféle emlékeket őriznek a falakra aggatott képek és relikviák? Ugorjatok be velem egy kisfröccsre Kaposvár kiskocsmáiba, és sztorizgassunk el mellette kicsit!
Hallottatok már bérhallgatóról? Merthogy létezik ez a nem mindennapos szakma, mégha csak egy művelője is van ezen a világon, jelesül a kórházzal szemközti Galéria Presszó egy ritkán betérő vendége. Nincs más dolga, minthogy pár fröccsital ellenében meghallgassa barátjának igazságról, matematikáról, filozófiáról szóló eszmefuttatásait, és néha bólintson egyet.
Nem ő az egyetlen ikonná vált vendég itt, a 80-as években Sörös József festőművész által, amolyan művész presszóként indult egység néhány itt megöregedett bútordarabját ki tudná megmondani hányan koptatták az évtizedek alatt. Már nem pöttyözik a padlót az iskolai események előtt-után szülőkkel betérő gyerekek olvadó fagyicseppjei és a hosszúra nyúló éjszakák után maradt borfoltok is rég eltűntek, de a törzsvendégek emlékezete megőrizte ezeket az éveket.
Azt mondják sosem a nagy dajdajokról volt híres a presszó - lévén lakóház aljában van -, de jártak ide híres mulattatók. Mint a szomszédos ház építtetője, aki ha egyszer munkásaival felcserélte a malteres lapátot a harmónikára, nehezen állt fel a különteremből, és ebben a munkaidő sem volt nagy ellensége... Ez már a 90-es években volt, de amikor még az embereknek volt pénze. Volt pénze! És nagyon körül kellett nézni délutánonként, hogy az embernek legyen szabad helye. Szabad helye!
Ennyi fér bele egy boros pohárba, de ha vannak emlékeitek a Galériáról, töltsétek bátran, az enyém úgyis kiürült közben!
Repeta ITT!