Jó, ez így teljesen nem igaz, mert a vérünk nagy részét visszakaptuk, viszont néhány deci vérplazmával kevesebbek lettünk. Már annyiszor szembejött velünk ez a plazmaadás dolog, hogy le kellett tesztelnünk mi igaz, és mi nem a Plazma Pontokról terjedő városi legendákból. Hosszabb lélegzetvételnyi tesztünk következik.
És ha nem haragszotok meg mindjárt az elején E/1-be váltok, hiszen mégiscsak egy kissé másfajta tesztelés volt ez, nem a város legújabb hamburgerét faltam be és nem is az adventi borokat szürcsöltem, hanem a véremet vették. Már a nyitás, pontosan 2017 óta akad meg a szemem azon a nagy plakátos kocsin, ami az Áchim András utcai Plazma Pontot hirdeti, ám csak olyanokat hallottam róla, hogy körülményes, sok időt vesz igénybe, és amúgy sem adnak érte pénzt, ez mind csak városi legenda. Még szerencse, hogy szeretem a legendákat, célba vettem hát egyik nap a rózsaszín felhőként pompázó épületet.
Ingyenes orvosi vizsgálat? Nem, még ők fizetnek érte
Berontottam hozzájuk, hogy hello én szeretnék plazmát adni de nem is a pénzért - na persze -, csak mert kíváncsi vagyok. Kaptam néhány papírt amit ki kellett töltenem az egészségügyi helyzetemmel kapcsolatban, gyorsan beregisztráltak, aztán már küldtek is a dokihoz. Itt kissé felhúztam a szemöldököm, hogy ugye most nem küldenek el valahová, ahol egy órás sort kell kivárnom, mire a doki azt mondja, hogy nem vagyok alkalmas? Szerencsére nem, a helyszínen várnak a plazmaadókra az orvosok, akik egy beszélgetés és néhány vizsgálat segítségével felmérik az állapotunk, majd meglesik, hogy a vénánk alkalmas e a plazmaadásra.
Nálam mindez simán pipa volt, hála a sok sportnak és az egészséges életmódnak haha, ezt követően jöhetett némi mintavétel, mely során alaposabb vizsgálatoknak vetik alá véremet. Nem volt ez több fél óránál, és már mikor vettem volna a kabátom szóltak, hogy hahó, hova-hova, van itt nekem némi ajándék is az időmért. Egy zacskónyi jóságot kaptam, plusz ezer forintnyi utalványt is csak azért, mert megvizsgáltak.
Minden rendben, jöhet a plazma!
Talán egy hét se telt el, de már kaptam az sms-t, hogy minden rendben, várnak plazmaadásra. A neten pillanatok alatt foglaltam időpontot a kapott donorszámommal, majd a plazmaadás előtti nap odafigyeltem mindenre, amire kértek: bevertem három liter vizet, nem ettem pirosat meg semmi olyat, ami nem szerepelt az ajánlott étrenden, majd megjelentem a helyszínen. A csajok ismét nagy örömmel fogadtak - már dagadt a májam, hogy milyen pozitív benyomást keltettem bennük legutóbb, majd láttam, hogy mindenkivel ilyen kedvesek -, pár pillanat alatt előkaparták a regisztrációmat és már mehettem is megint a dokihoz.
Itt átnéztük együtt a vérképemet, újabb rövid teszt és néhány mérés készült, hogy nem történt e semmi változás az elmúlt egy hétben, aztán már utamra is engedtek. Mielőtt azonban a plazmaszékbe pattantam volna, tudván az ügyintéző hölgyek, hogy először adok plazmát nyugtatni próbáltak.
Záporoztak a kérdések, hogy ettem e rendesen, nem vagyok e szomjas, adtak szendvicset, csokit, vizet, banánt és megnyugtattak, hogy nem lesz semmi baj, meg amúgy is, nem is lehet nekem bajom mert itt vannak.
Mivel nem vagyok az az izgulós fajta, nem kellett megnyugtatniuk, de éreztem a törődést. Aki kicsit félősebb annak bőven adhat némi megnyugvást az itt kapott figyelem, hiszen tényleg számít nekik az, hogy itt vagyunk és segíteni akarunk. Ők is így állnak hozzánk, ami tényleg jó érzéssel tölti el az embert.
Pörög a centrifuga!
Néhány perc múlva már szólítottak is, és választhattam, melyik székben szeretném eltölteni a következő fél órát. A hölgy pontról pontra elmondta mi fog történni, mikor mit kell csinálnom, de megnyugtatott, hogy ha nem is tudok ennyi mindent megjegyezni se lehet baj, mert itt vannak, és szólnak, figyelnek rám, főleg, ha végre tegeződésbe kezdek.
Ez mondjuk pont jól jött, hajlamos vagyok ilyen helyzetekben bénázni, ami azért nem túl jó ómen, ha épp egy centis tű áll ki a kezemből.
Mindegy, jött a bökés, rám kötötték a gépet és már indult is a buli. Nem vagyok az a nagy felszisszenős típus, de tényleg alig érezni, hogy bennünk van az az apró tű, amely a véradók számára már ismerős lehet.
A gép elkezdett dolgozni, levett némi vért, ami bekerült a centrifugába, ahol kinyerték a vérplazmát, majd a folyadékpótlás érdekében némi infúzióval keverve jött is vissza ugyanott, csak a plazma nélkül. A két fázis között érzésre nincs semmi különbség, max annyi, hogy némileg hidegebb az ember keze, mikor a vére visszafelé érkezik. Természetesen dicséretet is kaptam, amiért betartottam az előírásokat, és bevertem előző nap három liter vizet (csodálkoztam is, hogy púpom nem nőtt tőle), valamint semmi tiltottat nem ettem, mert így szépen csordogált a világossárga színű plazmám. Mindez egyébként azért fontos, mert csak magunkkal szúrunk ki, ha nem tartjuk be az előírásokat, hiszen lassabb lesz a folyamat, és üldögélhetünk ott akár 45-50 percet is.
Hipp-hopp, ide a lét!
Nekem mindez alig fél órába került, közel 8 deci plazmát csapoltak le belőlem, amely alatt a kényelmes állítható székben telefonozva ütöttem el az időt. De lehet itt olvasni, tévézni vagy zenét hallgatni is, amúgy kikapcsolódásra sem rossz ez a fél óra főleg úgy, ha közben segítünk is a plazmánkkal, amiből csomó jóság készül amit szintén megosztanak velünk, és amire annyira megint nem sikerült figyelnem, de azért utánanéztem. Szóval miután lekötöttek a gépről, és megszabadultam béklyóimtól, megint jött a kérdezősködés, hogy jól vagyok e, minden rendben, hogy tetszett stb., majd mehettem újra a lányokhoz egyeztetni. A plazmát leadtam, köszönik szépen az időmet, jár nekem a sok-sok ingóság.
Mert bizony az ételen-italon és kávén kívül amit ott elfogyasztottam, járt még mellé 4000 forintnyi készpénz, valamint újabb 7000 forintnyi utalvány (4000 az eredményátvételért és 3000 az első adásért), amelyet szinte mindenhol levásárolhatok. Ezt követően kérték, hogy maradjak még 15 percet, biztos ami biztos, nehogy baj legyen, amiből ötöt el is töltöttem még náluk, ám ezt követően megköszönve kedvességüket távoztam.
Summázva
A városi legendák mind megdőltek bennem, közel sem vesz el sok időt, egyáltalán nem körülményes sőt, mindenki rendkívül kedves és segítőkész, érzi az ember, hogy értő kezek között, biztonságban van. Az orvosi vizsgálatért még ők fizetnek, a mindennel együtt max 1 órás első plazmaadásért pedig végül 12 ezer forint üti a markomat. Ráadásul három naponta jöhetnék ha akarnék. Ennyire azért nem vagyok túlbuzgó, de mindenképp ellátogatok még hozzájuk, hiszen kellemes környezetben, egy óra alatt segíthetek másokon, amiért ráadásul pénzt is kapok. Kinek ne érné meg?
UI: Annyit még hozzáfűznék, hogy kísérő fotós kollégám velem együtt volt először, ám annyira bejött neki is az egész művelet, hogy hétfőn volt immár harmadszor plazmát adni...