Hétvégén rendezik meg a Forma-1 következő versenyét, melynek helyszíne a magyarországi pálya lesz. A világ legrangosabb autóversenyének Magyar Nagydíja július 19-én 15.10-kor veszi kezdetét, a rajt előtt pedig hagyományosan felcsendül majd a magyar himnusz is.
A 35. Magyar Nagydíj előtt viszont nem a hagyományos módon hangzik majd el a himnusz - és most nem a járványhelyzet miatti nézők nélküli pályára gondolunk -, hanem világhírű zenészek és a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével a célegyenes aszfaltcsíkján adják majd azt elő. A zenekar tagja egy kaposvári születésű úriember, Tóth Péter is, akit fel is kerestünk, hogy elmesélje, miként került Hamiltonék elé a Hungaroring aszfaltcsíkjára.
Elég fiatalon kerültél Budapestre, a zenélés vitt a fővárosba?
- Abszolút! A Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába jelentkeztem több szakra is. Akkor még a trombita volt a fő hangszerem, de jelentkeztem ütőre és hangkultúrára is. Végül felvettek mindegyik szakirányra, így maradtam a trombitánál és az ütőhangszereknél, innen indult a budapesti zenei pályafutásom.
Hány hangszerrel ismerkedtél meg jobban az évek során? Ezek közül melyikeken játszol mindmáig?
- Trombitálni kezdtem el leghamarabb, később ütő órákra is járni kezdtem. A zongora természetesen kötelező volt minden szinten, a trombitát pedig a szakközépiskola második évfolyamán már nem folytattam, két hangszert nem lehetett párhuzamosan hallgatni. Így az ütőt választottam, amit egyáltalán nem bántam meg hiszen rengeteg hangszer tartozik az ütőhangszerek családjába, egy hangszer mesteri szinten való elsajátítására pedig egy élet is kevés pláne, ha ennyit meg szeretnénk tanulni. Sosem unatkozhat az ember, így hobbiként még a páromtól tanulok gitározni, de valószínűleg a basszusgitár könnyebben menne.
Hol, kikkel zenélsz rendszeresen?
- Állandó munkahelyem a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Martonvásári Művészeti Iskola, emellett szerencsére rengeteg felkérés talál meg, akár szimfonikus zenekarok, stúdió munkák, könnyűzenei projektek és színházak munkái is. Gyakran fellépek kisegítő zenészként a Nemzeti Filharmónikusokkal, Zuglói Filharmóniával, Operett színházzal, Madách színházzal, Vígszínházzal, PS produkcióval és még folytathatnám a sort.
Nincs most annyi koncert a járványhelyzet miatt, ilyenkor mivel ütöd el az időt?
- A koncertezés gyakorlatilag egyik napról a másikra szűnt meg márciusban. A Madách színházban egyik szerda este Rocksuli előadás volt, ahol közölték, hogy a holnapi és a további előadásokra már nem kell jönni. Elég váratlanul éri az embert az ilyen nagy szabadidő, mivel a szórakoztató iparban az embernek nincsen hétvégéje, szabad estéje, nyári szünete, így elég nagy teher volt anyagilag és szellemileg egyaránt.
A legaggasztóbb a bizonytalanság. Az, hogy nem tudhatjuk, mikor zenélhetünk újra együtt, ráadásul a digitális oktatás is nagy váltás volt a megszokott menetrendhez képest, így eléggé felborult most az életünk.
- Nehéz eleget tenni a zeneiskolai tantervnek online módon úgy, hogy a megfelelő infrastruktúra nem adott a diákoknál. Nem is várható el, hogy minden nebulónak legyen otthon mindenféle ütőhangszere, amin gyakorolhatna, nem beszélve a hangszerek anyagi vonzatairól és helyigényére, a szomszédok jó szándékáról pedig már szót sem ejtek... Viszont így a tanítás mellett akadt időm olyan dolgokra, amikre eddig nem igazán volt: olyan zeneművekkel foglalkoztam, amik már régóta a bakancslistámon voltak, gyakoroltam, hangszertechnikai dolgokkal foglalkoztam, rendszereztem a kottatáramat, apróbb felújítási munkákat csináltam a lakásban, régi családi képeket és filmeket digitalizáltam, próbáltam a családfánk után nyomozni, úgyhogy elvoltam.
Hogy jött képbe az, hogy felléptek az idei Forma 1-es magyar nagydíj előtt?
- Őszintén? Nem tudom. Sok érdekes és izgalmas koncerten játszunk a leglehetetlenebb helyszíneken, de hogy ezekre hogyan és honnan érkezik felkérés, nem nagyon kötik az orrunkra. Egy nagy zenekarban mindenkinek megvan a saját maga szerepe, amit próbálunk a maximális szinten űzni ahhoz, hogy a sok kis fogaskerék a gépezetben zökkenőmentesen működjön, viszont sokszor nem tudjuk, hogy ki működteti a gépet. De nagyon örülök, hogy a Budafoki Dohnányi Zenekar és remek magyar énekes szólítsák lesznek a képernyőn!
Voltak már próbák, milyen volt a Hungaroring aszfaltján zenélni?
- A Hungaroring 12-es kanyarjában egy nagyon meleg hajnalban csak videofelvételek készültek, a himnusz hangjai előtte a stúdióban kerültek felvételre, nagyon kíváncsi leszek a végleges anyagra.
Ha jól emlékszem, még nem voltam a Forma-1-es futamon, pláne nem a Hungaroring aszfaltján, így jó volt, hogy szerencsére volt pár szabad percünk körbe járni a box utcát, a rajtrácsot és az eredményhirdető pódiumot, amin megannyi híres pilóta jutott fel a csúcsra. Felemelő érzés volt!
Máshogy érzed magad egy ilyen fellépés előtt? Mégiscsak több millióan fogják követni a megnyitót világszerte.
- Szerencsére nem vagyok izgulós típus, egyáltalán nem befolyásol az előadásmódomon az, hogy több millióan vagy csak pár kíváncsi hallgató figyeli az előadást. A himnusz nem tartozik a ütőhangszeresek szempontjából a legizzasztóbb feladatok közé – még a nappal szemben az aszfalton sem - hiszen például csak egy cintányér hangunk van a „megbűnhődte“ szó alatt.
Követed a Forma-1-et? Szeretnél egy aláírást vagy közös képet az egyik pilótával, vagy még a futamot se nézed meg?
- Régebben gyakrabban néztem a futamokat és ha van időm, bele-bele pillantok egy-két körbe. Lehet, hogy a Schumacher rajongók megköveznek, de Hakkinennek én anno jobban szurkoltam, utána pedig követtem a finn vonalat és Raikkönennek szurkoltam, szurkolok. Az ő személyisége áll hozzám a legközelebb, szimpatikus az az antisztárság, amit képvisel. Vele szívesen készítenék egy szelfit, de szerintem erre nem lesz lehetőségem, a futamot viszont valószínűleg lementem és elteszem a büszkeségek mappámba!
Ezen magunk sem csodálkozunk. Vasárnap délután figyelünk!