Tóth Péter alapjában véve szoftverfejlesztőként végzett és immár hat éve él külföldön, úgynevezett digitális nomádként, szoftverfejlesztőként keresi a kenyerét, miközben hátizsákkal járja a világot és hostelekben tölti az éjszakákat. Különleges történetét a Sokszínűvidék dolgozta fel.
Tóth Péter szoftverfejlesztőként végzett, két évet dolgozott Magyarországon, majd 2016-ban költözött külföldre, hogy jó munkahelyen, európai bérekért dolgozzon. Először még szó sem volt világjárásról, de aztán minden másként alakult…
Máltán kaptam munkát, több mint másfél évig dolgoztam a szigeten, majd Spanyolországban helyezkedtem el. Két évet húztam le Madridban egy cégnél szoftverfejlesztőként
– mesélte Péter a Sokszínűvidéknek, akinek ekkor még egy teljesen hétköznapi munkavállalóként teltek a napjai, szobát bérelt, bejárt a céghez, volt irodája, fix munkaidő stb.
Egyszer csak kezdett már elegem lenni ebből a modellből, amit ez a piaci közeg jelent. Az a mókuskerék effektus kezdett zavarni, amikor az emberek irodákban dolgoznak, hajtják a pénzt és lényegben ez teszi ki az életük jelentős részét
– idézte fel Péter, aki a kiégés jeleit tapasztalta magán, és eldöntötte, hogy kicsit átértékeli az életét, gondolkodik, meditál, és mivel túrázni nagyon szeretett, az El Camino teljesítésében látta meg mindezt egy csomagban. Úgy tervezte, hogy 2020-ban végigjárja a zarándokút francia-spanyol szakaszát, így januárban fel is mondott a munkahelyén, és az albérletében is, majd megvette a vonatjegyet. És ekkor ütötte fel a fejét a Covid-járvány…
Spanyolországban is nagy lezárások, korlátozások kezdődtek, így a zarándokút ugrott, és mivel nem akart visszamenni Budapestre, úgy döntött, hogy önkéntes munkát keres. Lényegében itt kezdődött el a világjárás első időszaka. Elmesélte, hogy ahány önkéntes munka van, annyi féle a kínálat. Van, ahol még költőpénzt is adnak, de olyan helyen is volt, ahol egy kis kőházban lakott döngölt padlón, egy ágya volt, asztal és még ajtó sem volt a bejáraton. De dolgozott olyan helyen is, ahol egy motelszoba minőségű volt a szállása. De, mint megtudtuk Péter direkt olyan helyeket keresett, ahol nincs nagy kényelem, hogy ez is segítsen kiszakadni a komfortból. Sokat dolgozott a Kanári-szigeteken.
Péter, miután a járványhelyzet enyhült, teljesítette az El Camino-t, 3 hónapot dolgozott önkéntesként majd úgy döntött, hogy digitális nomádnak áll. Konzultált több emberrel köztük egy nemzetközi adószakértővel is, majd némi morfondírozás után úgy döntött, hogy Paraguayban alakítja ki vállalkozását a legális munkavégzéshez – ami 4 hónap bürokráciával vívott harc után sikerült is neki.
A terv pedig az volt, hogy távmunkában, mint szabadúszó szoftverfejlesztő fog dolgozni, amihez nincs semmire sem szüksége csak a már fent említett vállalkozásra, egy hátizsákra, laptopra és internetre, na meg egy jó adag elszántságra.
Ez utóbbi megvan bennem, hiszen már az önkéntes munka során megéltem és meg is szerettem ezt a vándorló életformát. Most is az a cél, hogy néhány havonta országot váltsak és továbbra is a világot járva dolgozzak – mondta el nekünk még a munkája kezdetén Péter, aki be is váltotta ígéretét.
Egy fejvadász cég oldalára regisztrált fel, mint szoftverfejlesztő, és már több projektben is részt vett. Az első munkáját már Mexikóban kezdte el, most a Karib-tenger térségében éli a digitális nomádok mindennapjait, jelenleg Belizeben van, de ha minden a terv szerint halad, akkor a következő állomás Honduras lesz.
A 33 éves mérnököt megkérdeztük, hogy tud-e tanácsot adni a csavarogni vágyó fiataloknak.
Az önkéntes munka az mindenképp egy nagyon jó kezdet azoknak, akik világot akarnak látni és a saját lábukon megállni, némi kalandot is bevállalva. Új embereket ismerhetnek meg és tanulhatják a nyelvet – emelte ki Péter hozzátéve, hogy nagyon fontos, hogy meglegyen bennük ez a kalandvágy, és ne induljanak el túl nagy elvárásokkal.
Lehet, hogy olyan farmra kerülnek, ahol egy hónapig csak egy viskóban fognak élni, máshol meg kapnak egy jól felszerelt lakókocsit, szobát. Nagy a választék a munkák között, először informálódjunk alaposan, válasszuk ki, hogy hová szeretnénk menni, mit akarunk dolgozni és írjunk a lehető legtöbb helyre, de ne keseredjünk el, ha nem érkezik válasz. Én először 40 helyre írtam, ebből 10 válasz érkezett és egy helyre sikerült bejutnom – idézte fel Péter.
A digitális nomád élet viszont már egy egészen más irány, ehhez jól kell beszélni angolul, és olyan szakma kell, ami keresett a nemzetközi piacon és home office rendszerben végezhető.
A szoftverfejlesztő azt is kiemelte, hogy rugalmasnak és alkalmazkodóképesnek kell lenni ehhez az életformához. Ő már hónapok óta hostelekben él, olykor 8-12 ágyas szobában. De a legtöbb helyen van konyha és olyan közösségi tér, ahol lehet dolgozni, mert azért szerencsére a wifi az már alapszolgáltatás.
Péter “mellékállásban” youtuber is, a kalandos életéről sok videót készített már a Toma Vibe nevű csatornáján.