A pásztorkodással foglalkozó pakisztáni asszonyok évszázadok óta járják a Pamir hegység legelőit. Az általuk megtermelt jövedelem döntő szerepet játszott közösségük átalakításában, a bevételből modernalizálni tudták az egészségügyi ellátást, az oktatást, és megépült a világtól meglehetősen elzárt Shimshal-völgyből kivezető első út is.
A BBC 100 Women minden évben megnevez 100 inspiráló és befolyásos nőt a világ minden tájáról - ennek a kezdeményezésnek az égisze alatt mutatták be a pakisztáni wakhi pásztorasszonyok különleges életét.
A pásztorkodással foglalkozó pakisztáni asszonyok évszázadok óta járják a Pamir hegység legelőit.
Az általuk megtermelt jövedelem döntő szerepet játszott közösségük átalakításában, a bevételből modernalizálni tudták az egészségügyi ellátást, az oktatást, és megépült a világtól meglehetősen elzárt völgyből kivezető első út.
Napjankra ez a különös életmód is kiveszőfélbe van, olyannyira, hogy mára már csak hét pásztornő maradt a Shimshal-völgyben.
A BBC stábja csatlakazott a pásztorkodó nőkhöz, hogy megörökítse a kihalófélben lévő mesterséget űző asszonyok hétköznapjaikat.
A Pamír legelőire vezető utak nem kevés veszélyt rejtenek magukban. A meredek hegyi ösvények szűkek, és kanyargósak - egy rossz lépés, és máris kész a katasztrófa. Az asszonyok fütyülve és kiabálva terelik a juhokat, kecskéket és jakokat, hogy azok nehogy letérjenek a keskeny ösvényekről és lezuhanjanak a szakadékba.
Az elmúlt években minden nyáron több tucat wakhi pásztornő tette meg ezt a túrát az északkelet-pakisztáni Karakorum-hegység zord vidékén. Kisgyermekeiket a hátukon cipelve otthon hagyták a férfiakat, hogy a lenti Shimshal-völgyben gazdálkodjanak.
Ma már csak hét pásztornő maradt.
Napi nyolc órát gyalogolnak esőben, hóban és perzselő hőségben. Az utat, ami az asszonyoknak három napig tartott, a BBC csapatának öt napjába tellett teljesíteni.
Amikor elérték a közel 5000 méterrel a tengerszint felett lévő Pamirt, zöld legelőkön találták magukat, amelyet zord, hófödte csúcsok vesznek körül.
A pásztrornők eredetileg thermo-kabát, és cipő nélkül róták a magas hegycsúcsokat, egyszerű köntöst viseltek.
A bátyámtól kaptam két párat, amikor férjhez mentem - mondja. Az emberek csak azért jöttek, hogy megnézzék őket. Anyáinkkal és nagyanyáinkkal együtt jártuk be ezeket a vidékeket. Hozzánk hasonlóan ők is pásztorasszonyok voltak, vajat dagasztottak és joghurtot készítettek - mondja Annar.
A 60 kőházból álló, elhagyatott és bezárt épületegyüttes egy eltűnőben lévő életmódra utal.
A legidősebb pásztor nő, Annar megcsókolja az egyik tanya ajtaját, elmond egy imát, és belép, kezében égő levelekkel teli főzőlappal. "A vénjeink megtanítottak minket ennek a növénynek a használatára. Azt mondták, hogy mindig tartsuk a közelünkben, mert távol tartja a bajt" - mondja, miközben gondoskodik róla, hogy a füst minden állatot érintsen.
Régen a farkasok és leopárdok távoltartása miatt a háztetőkön aludtak, csapdákat készítettek és tüzet gyújtottak, így védelmezték a nyájat a koromsötétben. A hegyekben korábban nem voltak orvosok vagy egészségügyi intézmények, és volt olyan nyár, hogy 12 gyermeket temettek el a legelőkön. Egyikük fia és a lánya is köztük volt.
A wakhi közösség a cserekereskedelemre támaszkodott, és a tejtermékekért, gyapjúból készült portékáért cserébe az emberek kunyhókat és házakat építettek az asszonyoknak.
A nők pásztorkodásának és a férfiak földművelésének kombinációja fordulópontot hozott az egész közösség számára, amely a 2000-es évek elejéig el volt zárva a világ többi részétől. Bevételeikkel hozzájárultak a Shimshal-völgyből kivezető egyetlen út megépítéséhez, amely összekötötte a falut a Pakisztán és Kína között húzódó Karakorum autópályával.
A korábban napokig tartó utazások órákra csökkentek, és az élet megváltozott. Jobb lett az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés, és új ötletek özönlöttek be.
Az egyik pásztornő fia, Wazir ma már egészen más életet él, mint az édesanyja. Egy turisztikai céget vezet, amely túrákat, hegymászást és kulturális túrákat szervez a Pamír hegységbe.