Ausztriában dolgoztak még a télen, ott is betegedtek meg, ám komolyabb panaszok nélkül estek át a koronavírus-járványon. Miután meggyógyultak és megtudták, hogy nagy szükség van a vérplazmájukra a vírus elleni küzdelem során, azonnal segíteni akartak, most pedig Kaposváron meg is történt az első, a jövőbeni betegek számára nagyon sokat jelentő plazmavétel.
A harmincas éveik elején járó barátnők Timi és Bianka még tavaly decemberben mentek ki Tirolba, ahol egy kis faluban dolgozták végig a szezont. Mármint dolgozták volna, ám egy hónappal a vége előtt a koronavírus-járvány miatt bezártak a vendéglátóegységek, őket pedig hazaküldték.
- Egyik napról a másikra bejelentették, hogy véget ért a szezon egy hónappal előbb, mehetünk haza - kezdte történetét Timi. Így hát március 16-án Szombathely mellett hajnalban keltünk át a határon, ahol már meg is kaptuk a piros matricánkat, két hétre hatósági karanténba kerültünk, amire számítottunk is, így a Biankával ketten egy szombathelyi lakásba költöztünk.
Mikor derült ki, hogy elkaptátok a vírust?
- Megmondom őszintén mikor mi hazaértünk szinte könyörögtünk, hogy végezzék el rajtunk a tesztet, hiszen Ausztria egyik legfertőzöttebb területéről jöttünk, viszont panaszaink akkor már egyáltalán nem voltak, így nem akartak minket megvizsgálni. Annyi, hogy a Bianka kicsit lázas volt március elején, nekem hasmenésem volt, de semmi komoly. Ráadásul odakint egy később, úgynevezett piros zónának keresztelt területen éltünk, ahol nap mint nap hallottuk ismerősöktől, hogy ők is elkapták a vírust. Ezt jeleztük is itthon, mégis két hétig kellett várni, hogy teszteljenek minket.
- Március elsején lettem beteg - teszi hozzá Bianka - megfázásnál kicsit érdekesebb volt. Egy napig voltam rosszul és volt lázam, de tényleg semmi extra, akkor még nem volt Ausztriában ez a nagy betegséghullám, így nem is gondoltam, hogy ez koronavírus.
A teszt aztán mégis pozitív lett.
Timi: - Igen, mind a kettőnké pozitív volt, ám addigra én már egyáltalán nem éreztem ízeket sem szagokat, biztosra vettem, hogy elkaptam a vírust, amit a karantén utolsó hétvégéjére meg is erősítettek a tesztek.
Akkor a karantén végén lett csak hivatalos, hogy koronavírusosak vagytok.
Timi: - És így továbbra is karanténban kellett maradnunk Szombathelyen. Másfél hét múlva csinálták meg rajtunk a második tesztet, ami a Biankánál már negatív volt, nálam még mindig pozitív, ekkor azt mondták, hogy költözzünk külön, hogy én hamarabb meggyógyulhassak, amiben máig nem értjük a rációt egyébként, de mindegy. Nekem további egy hét volt a gyógyulás, április 15-én csinálták az utolsó tesztemet 17-én szóltak, hogy negatív, így én is elhagyhattam a lakást.
Azért ez több mint egy hónap volt, hogy éltétek meg?
Bianka: - Inkább az átállás volt nehéz, egyik nap még futkosunk és dolgozunk, másnap már utazunk haza és karantén. Az első három napban nem nagyon tudtunk magunkkal mit kezdeni, nem volt kedvünk semmihez, aztán szépen lassan kialakult a kis rendszerünk. Én festegettem, Timi olvasott, filmeztünk meg persze sokat beszélgettünk barátokkal. Ja és rengeteget takarítottunk, szépen kisuviszkoltuk az egész lakást, nem is egyszer.
Timi: - Én összesen 33 napot töltöttem karanténban, a legrosszabb része az volt, hogy elvesztettem az ízeket és a szagokat, semmit nem éreztem tényleg.
Pozitív volt viszont, hogy mindenki nagyon segítőkész volt, minden nap többször is ellenőriztek minket és segítettek, jöttek a mentősök, rendőrök, polgárőrök. Kérdezték, hogy van e valamire szükségünk, ért e minket támadás, hogy koronások vagyunk, vagy tényleg ha bármi van, rájuk számíthatunk, ez tök jól esett.
És honnan jött az információ, hogy a plazmátok most segíthet a többi betegen?
Timi: - Mikor feloldották nekem is a karantént kaptam egy levelet Budapestről, hogy gratulálunk a gyógyulásodhoz, reméljük minden rendben - de tényleg szó szerint így - és felhívták a figyelmemet, hogy ha úgy gondolom, jelentkezzek Budapesten vizsgálatra, hogy kielemezzék a véremet, fel lehet e használni a kutatásokra vagy gyógyításra. El is mentünk, szerencsére minden rendben volt, így mondták, hogy lehetünk donorok mindketten, és Győrben vagy Kaposváron adhatunk plazmát a Plazma Pontokon. Én ugye szombathelyi vagyok Bianka zalai, így Kaposvár mellett döntöttünk, múlt héten már voltunk is vizsgálaton, ma pedig most vagyunk itt először plazmát adni.
| Miért van szükség a koronavíruson átesett gyógyultak plazmájára? |
|
Ugyan a járvány már lecsengőben van, mégis nagy szükség van a koronavírus-fertőzésből felgyógyultakra. Az ő plazmájukból még további két-három évig felhasználható gyógyszer készül, mely később életeket is menthet sőt, egy olyan terápiát is alkalmaztak már több magyar betegen, mely során a fertőzésből meggyógyult emberek plazmáját kapták meg, ami meggyorsította kezelésüket és pozitívan befolyásolta állapotukat. A kaposvári Plazma Pont centrumvezetője Obradović Ena kiemelte, hogy nagy szükség van jelenleg nem csak a koronavírusból felgyógyult, de az egészséges emberek plazmájára is Kaposváron, hiszen ezek olyan gyógyszerek kiindulási alapanyagai, melyek laboratóriumban nem állíthatók elő, mégis a gyógyítás rengeteg területén használják a plazmából készített gyógyszereket. |
Nem is volt kérdés számotokra, hogy segítetek most, hogy átestetek a koronavíruson?
Timi: - Nagyon sokan mondják, hogy önköltségen utazgatunk Budapestre meg Kaposvárra, meg plazmát, vért adunk, nem is vagyunk normálisak. De tudod mi úgy vagyunk vele, hogy ha fordított esetben, ha betegebb lettem volna és rászorulnék az ilyen segítségre, akkor nekem is nagyon jól esne, ha volna két ilyen fiatal lány aki ha tud segíteni másokon, akkor szó nélkül adakozik. Ez nem volt kérdés, egyikünket se kellett nyaggatni, hogy menjünk csináljuk, azonnal erre a döntésre jutottunk, hogy ezt együtt végigcsináljuk.
Példamutató hozzáállás lányok, köszönjük, és jó egészséget kívánunk!